Pontosan mi is az a wifi?
A wifi jelentése (Wi-Fi) sokak szerint a Wireless Fidelity kifejezés rövidítéséből ered, pedig valójában egy marketing cég találta ki a hifi szóból inspirálódva. Lényegében egy olyan technológiai megoldás, ami vezetékes kapcsolat használata nélkül, rádióhullámok segítségével teszi lehetővé a hálózatra való csatlakozást. A működése nem túl bonyolult folyamat, viszont a minőségét számtalan dolog befolyásolhatja.
Itt vannak például az olyan anyagok, mint a beton, a fém, a tükör, gipszkarton melyek a leginkább képesek csökkenteni a wifi jelerősséget. Ide tartozik a tégla is, mert sok vizet tartalmazhat, de például egy akvárium vagy a márvány is blokkolja a jelet, úgyhogy a wifi adó eszközünket érdemes tőlük minél távolabb tartani.
Ebből kifolyólag az se mindegy, hogy milyen típusú otthonban lakunk, hiszen a benne lévő falaknak hála a legtöbb helyiségben más-más wifiélményben lehet részünk. A legproblémásabbak mind közül a panellakások és a régi vályog és téglafalak, mivel ezek szűk keretek közé szoríthatják otthoni wifinket. Többszintes családi házaknál pedig biztosan szükség lesz a vezetéknélküli internet erősítésére.
A wifi története
Hedy Lamarr színésznő és George Antheil zeneszerző 1942-ben szabadalmaztatta azt a szórt spektrumú technikát, ami később a wifi technológiai alapját adta. Így a wifit sokáig csak az amerikai haditengerészet használta, amíg 1985-ben el nem készültek a civilek által is használható vezeték nélküli hálózatok. 1999-ben megalakult a Wifi Alliance, amikor is mindenki számára elérhetővé vált a ma is ismert és közkedvelt wifi, csak akkoriban még a mostaninál jóval kisebb fel- és letöltési sebességgel. A gyártók erre az időszakra időzítették az első vezeték nélküli routerek megjelenését is.
Ekkoriban még nem igazán volt túl népszerű a wifi, hiszen nagyon lassú internetezési élményt tudott adni és leginkább csak emailek megnézésére, írására és küldésére volt alkalmas. A kétezres években már sikerült egy olyan wifi szabványt megalkotni, ami még ugyan nem volt villámgyors, de legalább a falak nem tudták teljesen leárnyékolni. Egészen 2007-ig kellett várni arra, hogy a wifi akkora sebességet tudjon biztosítani, hogy az valóban széles körben elterjedhessen az otthoni felhasználók között.
A gyakorlatban
Sokszor felmerül a kérdés, hogy mi egyáltalán a különbség a router és a modem között, valamint hogy az otthonunkban elhelyezett router pontosan mi mindenre képes. Nos, a modem modem valójában hidat képez az otthoni helyi hálózat és az internet között. Nevét a modulátor-demodulátor kifejezés rövidítéséből kapta. Manapság a modem lehet telefonos, koaxiális kábelre vagy optikai hálózatra kötött típus is. A router az a berendezés, ami az internet hozzáférést el tudja osztani több berendezés felé. Manapság egy jobb router akár 250 eszközt is tud kezelni egyszerre. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen internetcsomag tartozik hozzá, mert a több berendezéshez nagyobb sebességre van szükség! A a router-modem kombó olyan modemként működik, ami képes a szolgáltatóval történő kommunikációra és egyúttal routerként dolgozva segít a helyi hálózat létrehozásában, valamint működtetésében. Ráadásul vannak olyan változataik, amik telefonálási lehetőséget is tudnak biztosítani VOIP rendszeren keresztül.
Gyenge az otthoni router jele?
Nem feltétlen van szükség nagyon drága, hiper-szuper routerre ahhoz, hogy a jelenleg tapasztalhatónál megbízhatóbban működjön otthon a wifi-hálózat. Van néhány jótanács, amellyel a hagyományos routerek teljesítménye is fokozható.
Legyen a router központi helyen
Mivel az eszköz az antennáinak köszönhetően körkörösen sugározza a jelet, ezért érdemes a lakás közepe táján elhelyezni, hogy mindenhol egységesen erős legyen. Az antennák ne álljanak egymással párhuzamosan.
Ne tegyél rá semmit
A routert lehetőleg ne tegyük a földre és ne tegyünk rá semmit. Ha letakarjuk, esetleg leárnyékolt helyre, például az asztal alá tesszük, a jel jóval gyengébb lehet. A szekrény teteje is jobb megoldás, mint a padló.
Vigyázz, mi van a közelében
Ha lehetséges, a routert ne tegyük olyan helyre, ahol elektronikai eszközök találhatók, főleg olyanokhoz ne, amelyek szintén vezeték nélkül továbbítanak adatot. Vagyis ha lehetséges, ne legyen a közelben vezeték nélküli telefon, távirányító, babafigyelő, vezeték nélküli kontroller, de még mikrohullámú sütő sem. Az ilyen tárgyak közelében jelentősen romlik a wifi jele.
Ha szükséges, szerezz be egy jelerősítőt
Ha nem lakásban, hanem például kétszintes kertes házban az emeleten van a router, könnyen lehet, hogy a földszinten már nem, vagy csak nagyon gyenge jel fogható. Hogy ez ne okozzon problémát, érdemes lehet egy jelerősítő eszközt (repeatert) beszerezni, ami akár a kétszeresére is növelheti a wifi jel hatótávolságát. Még jobb megoldás egy AP-t (Hozzáférési pont, Access point) beszerezni, azt ugyanis kábelesen lehet a routerhez kötni. A wifi jelismétlők ugyanis erősen csökkentik az átviteli sebességet.
Cseréld le a régit, jobb a Gigabit
A routerek akár 10-15 évig is működnek, de nem árt tudni, hogy akár már pár év után észrevehetően csökkenhet a teljesítményük. Az olcsó eszköz folyamatos melegedése árthat a benne lévő alkatrészeknek, ami miatt jóval gyengébb lehet a jel, mint az első beüzemeléskor. Az sem mellékes, hogy ha a sávszélességet a többszörösére növeli a szolgáltató, azt egy régebbi, 100 Mbps típussal nem biztos, hogy ki lehet használni.
Védd jelszóval
Az egyik legáltalánosabb hiba, hogy a beüzemelés után sokan elfelejtik saját jelszóval védeni a hálózatot, így ahhoz bárki csatlakozhat. Ez főleg az üzletben vett routerek esetében fordul elő, mert a szolgáltatók modem/router kombói rendszerint egyedi jelszóval érkeznek. Az alapbeállítású routert a kontónkra vadászó szomszéd könnyen használatba veheti. Egy torrent kliens a szomszédban elég lehet, hogy otthon élvezhetetlenül lassú legyen a net.
A router internet kapcsolatának beállítása
- A router WAN portját össze kell kötni az internet szolgáltató által biztosított modemmel.
- A router LAN 1 portját össze kell kötni a számítógéppel, ezt követően automatikusan ip címet oszt ki a router a pc-nek.
- Ezen a ponton már el kell tudnunk érni a router admin felületét amit többnyire a böngészőbe címsorába írva, http://192.168.1.1 vagy http://192.168.0.1 oldalt megnyitva tehetünk meg. Ezt követően egy “Hitelesítés szükséges” ablakot kell látnunk. A legtöbb router még ennél is egyszerűbb elérést biztosít, elég fellapozni a használati utasítást.
Ha router/modem kombót kapunk
- Nos ez esetben a saját routerünket le kell butítani egy sima adatátviteli kapcsoló vagyis switch szintjére. Az Internetre kapcsolódó eszközzel nem sok dolog van, csupán a belső hálózat beállításaira van szükség: mi az eszköz belső IP címe, milyen IP címtartományok között oszt a DHCP szervere címeket és mi az alhálózati maszkja. Ezek az opciók a LAN beállítások alatt lehetnek a router adminisztrációs felületen.
Ez általában úgy néz ki, hogy a belső (LAN) IP cím 192.168.1.1, a DHCP szerver 192.168.1.2-192.168.1.250 között osztja a címeket és az alhálózati maszk pedig 255.255.255.0 - Ha az eszköz IP címe utáni cím szerepel a DHCP szerver tartományában, akkor állítsuk a DHCP szerver kezdő IP címét nagyobbra, pl. 192.168.1.50 – 192.168.1.250 ugyanis a következő eszközök számára kell a hely a DHCP tartományon kívül.
- Csatlakoztassunk a 2. eszközre (ami nem kapcsolódik az Internetre) egy munkaállomást, és jelentkezzünk be a kezelőfelületére. Keressük meg a helyi hálózati beállításokat, azon belül pedig a DHCP szervert, majd kapcsoljuk azt ki.
- A belső (LAN) IP címet állítsuk eggyel nagyobbra, mint az Internetre csatlakozó belső (LAN) IP címe, a példa szerinti esetben 192.168.1.2 -re. Az alhálózati maszk legyen azonos az első eszközével, ha szükség van átjáró beállítás megadására, akkor oda írjuk be az 1. eszköz belső IP címét ( 192.168.1.1 ). Ugyanez a helyzet a DNS szerver esetében is.
- Mentsük el a változtatásokat, majd a 2 eszközünket a LAN feliratú portokon keresztül kössük össze. Azokon az eszközökön, amik nem az Internetre kapcsolódnak, a WAN feliratú portokban nem lehet semmi csatlakoztatva!
Wifi csatornák és tartományok
A wifit valójában kétféle tartományban használhatjuk, viszont mindegyiknek megvan a maga erőssége és gyengesége. Az egyik a 2.4 GHz-es wifi tartomány, ami már elég régóta köztünk van, ebből fakadóan rendkívül túl van telítve. Ezzel a legritkább esetben érhetjük el a legnagyobb internetsebességet. Ugyanis ezt a tartományt használja a vezeték nélküli telefon, a mikrohullámú sütő és a Bluetooth technológia.
Éppen ezért érdemesebb inkább azt az 5 GHz-es tartományt használni.
Ez direkt úgy lett kialakítva, hogy a lehető legstabilabb lehessen vele az internetkapcsolatunk és a 2.4 GHz-es wifi tartományhoz viszonyítva akár kétszer gyorsabb wifihez juthassunk. Ehhez viszont szükségünk van olyan eszközre, ami képes kezelni ezt a tartományt. Ha mindkét tartományban dolgozó berendezést veszünk, akkor csak rajtunk múlik, hogy melyiket állítjuk be magunknak.
A wifi csatorna is hatalmas szerepet játszik abban, hogy mennyire erős és stabil az otthoni wifi kapcsolatunk. Főleg, ha egy olyan társasházban vagy környéken élünk, ahol rengeteg wifi router található. Óhatatlanul is előfordulhat az, hogy több háztartás ugyanazt a vezeték nélküli csatornát használja, ami problémássá teheti internetelérésünket. Ennek leellenőrzésére a legjobb egy telefonra letölthető applikációval ellenőrizni, hogy az általunk használt csatorna mennyire telített. Ha az, akkor érdemes egy próbát tenni a routerünk kezelőfelületén, a Wifi csatornák menüpont alatt, a wifi csatorna beállítással.
Wifi szabványok
A szabványok rendkívül fontosak a vezeték nélküli internet minőségénél. Meghatározzák, hogy milyen tartományban, milyen le- és feltöltési sebességgel és mekkora hatótávolságon belül tudunk wifihez jutni. Az első az 1997-ben megjelent 802.11 névre hallgató szabvány volt, ami 2.4 GHz-es frekvencián tudott csak működni. Beltérben 20 méteres körben 2 Mbit/s wifi sávszélességet tudott biztosítani.
Ezt követte 1999-ben a 802.11a szabvány, ami 5 GHz-en működve 23 Mbit-es vezeték nélküli internetet tudott adni 35 méteres körben. 2003-ban jött ki a 802.11g szabvány, amivel 2.4 GHz-en már 19 Mbit/s sebességgel wifizhettünk. A nagy ugrás azonban a 2009-ben debütáló 802.11n wifi szabvánnyal jött. Közel kétszer akkora hatókörben, bármelyik wifi frekvencia beállítása után képes volt 74 Mbit-es wifi adására. Végül 2013-ban debütált az 5 GHz-en üzemelő 802.11ac szabvány, ami 140 méteres körben minimum 500, maximum 1300 Mbit/s sebességű vezeték nélküli netre képes.
Nevek, amiket könnyebb lesz megjegyezni
A wifi szövetség azt is bejelentette, hogy leegyszerűsítik a legfrissebb szabványok neveit, hogy mindenki számára könnyedén megérthetőek és megjegyezhetőek lehessenek. Így az N szabvány a Wi-Fi 4 nevet kapja, az AC szabványt Wi-Fi 5 néven kell szólítani, valamint a jövőre érkező AX szabvány a Wi-Fi 6 lesz. Ugyanakkor azt is leszögezték, hogy az ezeknél korábbi szabványok nem kapnak új elnevezést, hiszen azok már annyira elavult megoldásnak számítanak, hogy egy felhasználónak sem javasolt a használatuk.
