Lassan itt a nyári szünet, a támogatások állnak, a hivatalnokok már javában töltögetik ki a szabadságos papírjaikat. Az államtitkárok és más nagyon fontos emberek az első (de lehet, hogy már a sokadik) szabadságukat is letudták már. A Kormányhivatal pénzügyi támogatására váró civil szervezetek meg csak várják, várják a márciusban megítélt támogatások folyósítását.
Az idei év első felére betervezett rendezvények és tevékenységek lezajlottak. Ki így, ki úgy finanszírozta meg a kiadásokat. Az idei év slágere a támogatások esetében a KÖZBESZERZÉS. Ez az, amit a pályázóknak el kell játszaniuk, hogy aztán azt a „rettenetsok” pénzt, amit kapnak a törvény betűjét az utolsó pontig betartva tudjanak elszámolni… De mivel is? Ha az állam nem adja a pénzt, sőt mi több még a támogatási szerződést sem köti meg a pályázóval akkor kötelezhet-e egy szervezetet a dupla vagy tripla papírunkára? Mert ugye a közbeszerzésben a legolcsóbb ajánlat lenne a nyerő, de ha nincs hogyan kifizetni, akkor hiába olcsó. Ilyenkor jön az, hogy azzal szerződik a civil, aki hajlandó jó esetben pár hónapot várni a pénzére (vagy egy részére), rossz esetben várhat akár ítélet napjáig is. Valószínűleg ezért hívják ezt a rendszert „támogatási” rendszernek, mert csak támogat, de nem finanszíroz. Bár ez egy külön bekezdést érdemlő téma…
30/70 a 40/60 helyett
Idén a rendezvények jóval több támogatást fognak kapni, mivel az eddigi arányokat felrúgva 30/70 arányban osztották el a rendezvények és az írott sajtó támogatását. Tették ezt akkor, amikor az összkeretet is megemelték. A kormány tavaly 3,8 millió euróval támogatta a kisebbségi kultúrát, idén ez az összeg 4,5 millió euróra nőtt. Ennek (sajnos) csak egy része jut a magyar kultúrára, de az emelkedés aránya nem rossz. A rossz az, hogy így az írott kultúra még rosszabb helyzetbe került, mint amilyenben tavaly volt.
Visszatérve a „csak támogat, de nem finanszíroz” megjegyzésre
A csak támogat, de nem finanszíroz elvileg érvényes lenne az egész pályázati rendszerre, de azért nem teljesen így működik a dolog. Elvileg (másodszor is) mindenki úgy írja meg a pályázatát, hogy a tervezett tevékenységét a kért pénzből meg tudja valósítani. Persze világos, hogy ha háromszor annyit kérnek a szervezetek, minta mennyi szétosztani való van, akkor nem jut mindenre. Vagy mégis? Pár éve készítettem pár sokatmondó táblázatot erről a problémáról. Azóta sem változott sokat a helyzet, bár az idei eredményeket még csak a pályázókkal közölték, nyilvánosan még senki sem kapott semmit. Mindenesetre, vannak akiknek a pályázatai közel 100 százalékos eredménnyel záródnak és vannak akiknek csurran-cseppen valami, hogy szó ne érje a ház elejét. Nos ez az, amitől néha kinyílik a pályázó zsebében a bicska. Milyen kritériumok alapján ítélik meg a projekteknek a támogatást? Tud valaki valami értelmes választ adni a kérdésre? Lehetséges, hogy egyes pályázatoknál olyan tökélyre vitték a pályázatok megszövegezését, hogy az értékelő nyomtatvány majd minden sorába maximális pontszámot írt a bizottsági tag?
Állítólag ezek az adatok nyilvánosak. Mivel talán idén volt a kormányhivatal utolsó pénzosztása, remélhetőleg nem lesz nagy gond, ha valaki adatkéréssel hozzájut az értékelésekhez, és kiteszi őket az internetre, hogy mindenki láthassa ki mit hogyan értékelt.
