A tipográfia építőelemei

A tipográfia elemeinek megválasztása nagymértékben befolyásolja egy kiadvány olvashatóságát, figyelemfelkeltő jellegét. A tipográfia feladatai közé tartozik többek között a célnak legjobban megfelelő betűtípus kiválasztása, a szóközök, a sorközök, a bekezdések közeinek meghatározása, a bekezdések igazításának az adott célnak legjobban megfelelő megválasztása.

A tipográfia eszközeit használjuk arra is, hogy az olvasó figyelmét mondanivalónk lényegére koncentráljuk. Megértessük és elmélyítsük a fontosnak tartott kulcsszavakat. Közvetítsük minél jobban az általunk kifejteni kívánt mondanivaló szerkezetét, elemeit. Ehhez grafikai, tipográfiai elemeket használhatunk. A szerkesztés eszköztárában számos lehetőséget találunk mondanivalónk tagolására, tartalmi és feldolgozhatósági szempontból egyaránt. Ugyanitt kell keresgélnünk eszközök után, ha a tagoltság mellett az egyes részek összetartozását, az egész dokumentum egységét szeretnénk megőrizni és kifejezni.

 

A tipográfia alapvető céljai:

  • Felkelti a figyelmet
  • Értéket ad
  • Javítja az olvashatóságot
  • Egyszerűsít
  • Kiemeli a fontos részeket
  • Rendszerez
  • Egységet teremt
  • Részekre tagol

 

A tipográfiai tervezést befolyásoló tényezők: a mű jellege, a mű funkciója, a kiadvány alakja

 

A tipográfia építőelemei

 

Margók

Többoldalas dokumentumnál külső és belső, egyoldalasnál bal és jobb margóról beszélhetünk. A margók méretezésére vonatkozó szabályok:

  • A felső margó nagyobb az alsónál, az alsó margó a legszélesebb
  • A belső margó mérete a kiadvány vastagságától, szerkezetétől függ, a kinyitott oldalpár olvasható legyen.
  • A külső margó helyet biztosít a kiadványt tartó hüvelykujjnak
  • A 4 margó aránya az oldalon belüli keretben lévő szövegre is érvényes.

 

Kiemelések

Az azonos típusba tartozó betűk változatai (kurzív, félkövér, álló, keskeny,…) alkotják a betűcsaládot.
Kurzív vagy Italic
 kiemelés. Nem haladhatja meg a 75 fokot a dőlés szöge.
Kövér, félkövér, bold vagy fett
 kiemelés. A betű vonalvastagságának növelése.
Keskenyített (ritkán alkalmazott) kiemelés.
Kiskapitális kiemelés.

 

Használatos idézőjelek:

macskaköröm

»lúdláb«

félidézőjel

 

Figyelem!

  1. Az idézőjelek és az idézőjelbe tett szó vagy szöveg közé nem teszünk szóközt. Szövegbe ékelt, szó szerinti idézetre úgynevezett macskakörmöt használunk.
  2. Ne keverjük össze a hüvelyk jelével [” inch], és ne feledjük: a magyarban a kezdő macskaköröm alul, a záró pedig felül van.
  3. Az idézetet megelőzheti, követheti vagy megszakíthatja az idéző mondat:

Joseph Ratzinger kénytelen volt megállapítani: „Sokak előtt az egyház hagyományos hite nem úgy jelenik meg, mint amit a kritikai exegézis igazolt, hanem mint a kereszténység hiteles és »modern« felfogásának akadálya.”

„Sokak előtt az egyház hagyományos hite nem úgy jelenik meg, mint amit a kritikai exegézis igazolt, hanem mint a kereszténység hiteles és »modern« felfogásának akadálya” – véli Joseph Ratzinger.

Joseph Ratzinger megállapítása – „Sokak előtt az egyház hagyományos hite nem úgy jelenik meg, mint amit a kritikai exegézis igazolt, hanem mint a kereszténység hiteles és »modern« felfogásának akadálya” – sajnos még ma is igaz.

 

Macskakörmöket használunk továbbá akkor, ha valamely szerző, személy, irányzat sajátos szóhasználatát akarjuk visszaadni:
Buber szóhasználatával ez az „istenfogyatkozás”.

Lúdlábat (méghozzá az idézet mindkét végén befelé mutató lúdlábat) használunk akkor, ha az idézeten belül szintén idézőjelet kell használnunk. A lúdláb beszúrása: Alt+0187 és Alt+0171.

„A kereszténység, akkor még Jézusnak »botrányosan« eredeti példája nyomán, új helyzetet teremt a nő számára, olyan helyet biztosítva neki, ami a zsidósághoz viszonyítva a kereszténység újdonságának egyik elemét képezi.”

  1. Felső állású, úgynevezett félidézőjelet nagyon ritkán használunk. Egyfelől egy kifejezés, mondat jelentésének megadásakor, másfelől hármas idézés esetén. A félidézőjel beszúrása: Shift+1. Times New Roman betűtípussal így néz ki: ‘ (A félidézőjelet ne keverjük össze a láb jelével [‘ foot].)

Bár a köznyelvben laikusnak azt mondjuk, aki nem jártas valamiben, nem szakértő, az egyházi nyelvhasználatban ‘világi hívő’ értelemben használjuk.

„A válogatás nélküli »nyitások« korszakának vége van. Igaza van Joseph Ratzingernek, amikor azt mondja: »Itt az ideje annak, hogy a keresztény rájöjjön: kisebbséghez tartozik, gyakran van ellenzékben, és értse meg, hogy ez nyilvánvaló, logikus és természetes azzal szemben, amit az Újszövetség – biztosan nem pozitív értelmezéssel – ‘e világ szellemiségének’ nevez«”.

  1. Az idézeteket a szöveg megszakítása nélkül, folyamatosan helyezzük el. Az idézeteket lehetőleg ne írjuk dőlten, hiszen maga az idézőjel használata a kiemelés eszköze.

A monoteizmus mindenkor politikai program is volt: „Egy isten, egy birodalom, egy császár.” Ezt az összefüggést felismerve érthető, a római császárok miért ódzkodtak hosszú ideig attól, hogy elismerjék az ortodox szentháromságtant, s miért az ariánus, az önmagában zárt lényegi egységet hangsúlyozó hitvallást részesítették előnyben.

 

Hosszú idézetek

  1. Ha öt sornál hosszabban akarunk idézni, akkor 1cm-es behúzással és egyes sorközzel tegyük. Az idézőjeleket megtartjuk. Az idézet előtt és után be kell szúrnunk egy 6 pt-s térközt. Az első sort nem kell bentebb kezdeni (hiszen a behúzással és a nagyobb térközzel kellően elkülönítettük a folyószövegtől), vagyis az idézet minden sora 1 cm-rel bentebb kezdődik:
  2.  

Platón ebben a híres levelében leírja a filozófiai ismeretszerzés módszerét és a filozófiai megismerés legméltóbb, legértékesebb tárgyát:

„Fel kell tárni a filozófia mibenlétét és feladatának természetét, azután rá kell mutatni a vele való foglalkozás nehézségeire és fáradalmaira. Ennek hallatára pedig az igazán bölcselő természet, aki az istentől ihletve valóban a filozófiával való foglalkozásra termett és méltó rá, úgy érzi, mintha valami csodavilágba vezető útról hallana. Tudja, hogy most minden erejét össze kell szednie: ránézve az életnek másként már nincs is értelme. Nekigyürkőzve tehát és vezetője erejét is felfokozva, addig nem enged, amíg mindennek a végére nem jár, vagy legalább amíg el nem éri, hogy útmutató nélkül is tudja vezetni magát.”

A filozófia tehát mindenekelőtt egy „csodavilágba vezető”, csodálatos „út”, ami bevezet az igazsággal való életközösségbe. Vezetőt igényel, valamint egyfajta isteni ihletettséget, „isteni természetet” attól, aki erre az útra lép.

 

  1. Mindig csak az idézett szöveget foglaljuk idézőjelbe, tehát ha mondatrészt idézünk, akkor csak ezt. Ügyeljünk arra, hogy idézésnél az eredeti szöveg nem sérülhet:

A „hit koncentrációja” az egyik alapvető feltétele a hit hirdetésének, továbbadásának és a benne való növekedésnek.

 

  1. Az idézőjelet
  2. mindig a toldalékok után tegyük (pl. az „ellenreformációt”), és lehetőleg kerüljük az „ellenreformációit típusú megoldásokat.
  3. Ha egész mondatot idézünk, akkor a mondatvégi írásjel az idézőjel elé kerül. És az apa könyörögni kezd: „Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen!”
  4.  
  5. Ha az idézetben nem egy teljes mondatot idézünk, akkor az idézőjel a mondatvégi írásjel elé kerül:

Ebben a szövegösszefüggésben a teológiai erkölcstant úgy is meghatározhatjuk, mint „a Krisztusban kinyilatkoztatott, a tevékenységnek irányt szabó igazságnak a tudományát”.

 

Szögletes zárójel
  1. Amikor az idézetből kihagyunk egy részt, vagy ha a magyar szövegbe beillesztjük az eredetiben használt szót, szavakat vagy a magunk megjegyzését, szögletes zárójelet használunk. A kihagyást mindig szögletes zárójelbe foglalt három ponttal jelezzük. Ügyeljünk arra, hogy a zárójelek előtt és után szóköz van. Ha viszont az idézet elejéről hagyunk el egy részt, nem kell szögletes zárójelet használnunk, elég kis kezdőbetűvel írni az idézet első szavát:

Ezt fejezi ki Pál apostol, amikor azt mondja például, hogy „Krisztus szeretete [agapé] ösztönöz bennünket arra a meggyőződésre [krinantasz, a krinein ‘megítélni, eldönteni’ igéből], hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. […] Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. […] Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg” (2Kor 5,14.16-17).

A Lk 15,21-ben a magyar fordítás szerint azt találjuk, hogy az apa „nyakába borult és megcsókolta”. Az eredeti görög változat azonban ennél sokkal erőteljesebb megfogalmazást használ: az apa össze­vissza ölelgette és csókolgatta.

 

https://helyesiras.mta.hu

http://dialogus.ro

Hozzászólások

hozzászólás