Képzeljük el a következő forgatókönyvet: Az ingzsebében biztonságosan tárolt telefonja beleesik a vízbe a piszkos edényekkel teli mosogatóba. Kétségbeesetten sikerül kihúznia a vizes sírból, megszárítja, és felfedezi, hogy valahogy még mindig működik! Ez egy csoda! Gyorsan cselekedett, hogy megmentse a telefonját, és még egy zacskó rizsre sem volt szükség! (Persze ez a módszer nem igazán működik.) Minden rendben van, és azt hiszi, hogy ez így is marad, és hogy jelentős összeget spórolt meg a szervizelésen, vagy egy új telefonon… egészen addig, amíg néhány nap múlva azt nem tapasztalja, hogy a telefon abnormálisan kezd viselkedni, például minden látható ok nélkül kikapcsol, elveszíti a szignált, a kijelző villogni kezd, vagy az akkumulátor élettartama drasztikusan csökken, és végül a „csoda” rémálommá változott.
Az emberek azonban gyakran nem tudják, és a legtöbb esetben tévesen azt hiszik, hogy a legtöbb esetben elég, ha egyszerűen megszárítják a telefonjukat, és így azt hiszik, hogy a probléma megoldódott, csakhogy a vízbehatolás maga nem a valódi probléma. Az igazi problémát a későbbi korrózió jelenti, amely szinte azonnal elkezdődik, ha egy elektronikus eszköz nedves lesz, vagy ha egy mobiltelefon vagy más elektronikai eszköz túlzott nedvességnek van kitéve.
Igen, a víz korróziót okoz, és mi a helyzet más folyadékokkal?
Azonban nem minden folyadék egyforma, ha az elektronikára gyakorolt hatásáról van szó. Más folyadékok, mint például a mosószerrel kombinált szennyezett víz, sportitalok, üdítők, medencevíz vagy tengervíz, sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az elektronikára, mint ahogy az elsőre látszik. Míg a tiszta víz mentes a berendezéseket károsító elektrolitoktól és ásványi anyagoktól, addig más, nagyobb mennyiségű ásványi anyagot tartalmazó italok és folyadékok természetüknél és tulajdonságaiknál fogva meglehetősen jól vezetik az elektromosságot. Más szóval, minél távolabb kerülünk a tiszta víztől, annál több okunk van az aggodalomra.
Mi a korrózió eredete, vagy mik az okai?
Minden eszköz más-más módon épül fel. Egyes készülékek esetében a gyártó IP-ellenállósági osztályt ad meg, amelyet maga a készülék felépítése is figyelembe vesz a vízkárosodást megakadályozó, szorosan kialakított burkolatok és tömítések formájában, vagy az érzékeny részek különböző típusú speciális, víz- és nedvességtaszító nanorészecskéken alapuló bevonatokkal történő megfelelő bevonásával. Az egyik említett ok a vízkárok rejtett és legtitokzatosabb oka: a korrózió. A korrózió egy anyag, általában fém fokozatos bomlása, amely a környezettel való kémiai reakcióval jár együtt. A korrózió leggyakoribb formája akkor következik be, amikor a fémet víznek és oxigénnek tesszük ki, és vasoxid (vagy közismertebb nevén rozsda) keletkezik. Ez a reakció akkor következik be, ha ezek az elemek hosszabb ideig kölcsönhatásba lépnek egymással.
Milyen gyorsan képes a korrózió tönkretenni az elektronikát?
Jó és viszonylag egyszerű kérdés, de a válasz összetettebb, mint amilyennek látszik, mivel nincs meghatározott időkeret, amelyben a kár bekövetkezik. Egy elektronikus eszköz akár már órákkal a kezdeti vízkár után elkezdhet korrodálódni, de akár napokig is eltarthat, amíg a probléma első jelei megmutatkoznak. Az, hogy ez milyen gyorsan következik be, függ a nedvességtartalomtól, a folyadék típusától és attól, hogy mennyi ideig volt a készülék a vízben, sőt még attól is, hogy hogyan gyártották a készüléket. Ha a berendezést úgy gyártották, hogy megakadályozza a vízkárokat, akkor a víznek való kitettség nem befolyásolja jelentősen. Mindezek a tényezők nagyban befolyásolják a vízkárosodott berendezések esetében figyelembe vehető időkeretet. Ugyanilyen fontos tényező az is, hogy milyen típusú folyadéknak volt kitéve a berendezés. Általában tiszta víz esetén a berendezésre gyakorolt hatások kisebbek, mint savas vagy lúgos folyadékokkal való érintkezés esetén.
A korrózió az elektronika igazi ellensége
Minden készülék belsejében rézből készült vezető kapcsolatok (a készülék alkatrészei és az áramköri lapok közötti kábelkapcsolatok) találhatók, amelyek a telefonok, táblagépek, okosórák és egyéb eszközök áramellátását biztosító elektromos áramot vezetik. Amikor ezeket az elektronikai elemeket elektrolitot tartalmazó folyadéknak teszi ki, azonnali áramlást indít el a szomszédos nyomvonalak között. Ez elhasználja/túlterheli az eredeti nyomvonalakat, vagy új nyomvonalakat hoz létre, amelyeknek nem kellene létezniük. A kopást az okozza, hogy a réz-oxid leválik az eredeti kapcsolódási pontról, ami zöld lerakódás formájában látható, hasonlóan ahhoz, amit például az autó akkumulátor érintkezőjén találhat az autójában.
A korróziónak két fő típusa van, amelyek a berendezések meghibásodását okozzák.
- Galvanikus korrózió: ebben az esetben a folyadékban lévő elektrolitok annyi rézoxidot távolítanak el, hogy a nyomvonal megszakad, és az elektromosság nem jut el a megfelelő helyekre.
- Dendritikus korrózió: a korróziónak ez a formája két nyomvonal között jelentkezik, kiszakítva a rezet az egyik nyomvonalból, és egy teljesen új nyomvonalat hozva létre.
A dendritikus korrózió sokkal összetettebb természetű, mint a galvánkorrózió, mivel maga a reakció valójában képes a kötés átirányítására. Mivel az újonnan kialakult csomópont már nem a megfelelő nyomvonalból vezeti az energiát, hanem új nyomvonalat hoz létre, az eszköz teljesen leáll, vagy elveszíti funkcionalitásának egy részét.
Ez egy gyakori eset, például az akkumulátor meghibásodása esetén. Ilyen típusú sérüléssel akkor találkozhatott, ha véletlenül beáztatta a készüléket. Még ha a készülék nem is hibásodik meg azonnal, amikor víznek teszi ki, az akkumulátor idővel lassan elveszíti a töltési képességét és azt is, hogy utána is megtartsa az energiát. Végül teljesen lemerül, mert a készülék nem lesz képes elegendő energiát felvenni az új nyomvonalból.
Hogyan távolítsuk el a korróziót az elektronikából vízkár után?
Nagyon óvatosnak kell lennie a vízkár utáni korrodált elektronika tisztításakor. Ha nem tudja, mit csinál, nemcsak a készüléket károsíthatja jobban, hanem potenciálisan saját magát is megsebesítheti, mivel az akkumulátorok esetében fennáll annak a lehetősége, hogy kigyulladnak, vagy szélsőséges esetben felrobbanhatnak. Ne feledje: a berendezések és a folyadékok általában nem jönnek ki egymással, ezért óvatosnak kell lennie, amikor bármelyik tisztítóoldatot a berendezésre alkalmazza. Az átlagfogyasztónak soha nem szabad megkísérelnie a berendezés javítását szakember segítsége nélkül, hacsak nem biztos az eljárásban és az eredményben. A legjobb szabály, amit érdemes megjegyezni: Ha kétségei vannak, forduljon szakemberhez! Ezt szem előtt tartva felsorolok néhány hasznos tippet, amelyeket szem előtt kell tartani a vízkárok és a vízkárosodott berendezések kezelése során:
Miután a készüléket víz vagy más folyadék érte/elöntötte, azonnal távolítsa el a felesleges folyadékot, válassza le az akkumulátort vagy a tápegységet, és szerelje szét a készüléket az egyes funkcionális egységeire. Legyen rendkívül óvatos az akkumulátorokkal, mivel fennáll a tűz vagy maga az akkumulátor felrobbanásának veszélye.
A berendezés vízkár utáni tisztításához először mindig távolítsa el az összes akkumulátort, és húzza ki a hálózati csatlakozókat. Az összes többi csatlakozót ugyanígy húzza ki. Ez nemcsak további további károkat, hanem például a készülékben lévő akkumulátor esetleges rövidzárlatát is megakadályozza. Ez az eljárás más csatlakozókat is feltár, amelyek már korrodáltak lehetnek, ezért legyen óvatos.
Mit keressünk?
Keressen a készüléken korrózióra utaló fehér vagy zöld foltokat, különösen az akkumulátor csatlakozóin, a töltőportokon, az áramköri lapokon, a logikai lapokon, a SIM-kártya csatlakozóin vagy a készülék egyéb fontosabb fémcsatlakozóin. Különösen a tápcsatlakozókra összpontosítson, mivel gyakran megfeledkeznek róluk, ami a jövőben problémát okozhat a töltéssel vagy a készülék akkumulátorának lemerülésével.
A tisztításhoz használjon vattapamacsot és tisztítóoldatot, például izopropil-alkoholt, szódabikarbónát és vizet vagy akár ecetet. Vigye fel az oldatot óvatosan az érintett területre, és törölje előre-hátra, amíg a korróziót el nem távolítja. Óvatosan dolgozzon, és ne gyakoroljon nyomást, mivel a túl nagy nyomás miatt az alkatrész leszakadhat az áramköri lapról. Ha szükséges, hagyjon az oldatból egy keveset a korrodált területen, és később törölje le.
Szárítsa meg az elektronikus készüléket puha, nedvszívó ruhával vagy hideg levegőre kapcsolt hajszárítóval – ne használjon meleg levegőt a készülék szárításához! Győződjön meg róla, hogy a készülék jól megszáradt, mielőtt megpróbálná kicserélni az akkumulátort és bekapcsolni a készüléket. A készülékben maradt víz további károkat okozhat.
Ne feledje, hogy amikor vízkárosodott berendezéssel van dolga, nincs garantált módja a javításnak, ha az már víznek volt kitéve, vagy már károsodási problémákkal küzd. Vannak olyan lépések, amelyekkel javíthatja a javítási esélyeit, de végül csak keresztbe kell tennie az ujjait, és remélnie kell a legjobbakat. Általánosságban elmondható, hogy egy olyan készülék, amely kikapcsolt állapotban, akkumulátorok nélkül vagy áram nélkül került vízbe egy árvíz során, nagyobb eséllyel menthető meg, mint egy olyan, amelyet úgy „fojtottak vízbe”, hogy be volt kapcsolva. Természetesen az ilyen berendezéseken korrózió jelei lesznek, de nincs másodlagos kár, ha a tápfeszültség jelenlétének és az ebből következő rövidzárlatoknak a tényezőjét is figyelembe vesszük.
Ps : A rizs sajnos nem működik, ezért ne próbálkozz ezzel a módszerrel feleslegesen.
