A Tompika műszaki szemmel

Tompika 25. Tompa Mihály Országos Verseny25 éves a Tompika

Igen, negyed százados a Tompika, a rimaszombati Tompa Mihály Országos Verseny, tehát már régen nagykorú, a gyermekbetegségeket már kinőtte, az időskoriakra pedig még van elég ideje felkészülni. Ez a pár mondat ezekhez igyekszik egy műszaki ember szemszögéből hozzászólni. A döntő három napja alatt nagyon sok ember fordul meg a rimaszombati művelődési házban. Sokan ülnek be az egyes kategóriák döntőire, bár a szervezés párhuzamossága nem teszi lehetővé, hogy a négy terembe szétosztott szereplők megnézhessék egymás produkcióit. Sajnos műszakilag a szervezők nem sokat tehetnek, a termek adottak.

Elvileg a színházterem a legalkalmasabb terep az előadóművészetek számára, bár a hangosítás és a fények nagyban tudják befolyásolni a szereplők teljesítményét.

A Tompika és a Gömbterem, mit mondjak… még az összes terem közül a legalkalmasabb a versmondásra, csak az a baj, hogy a jelenlegi rendszerben ez egy átjáróház. Lehetetlen biztosítani a zavartalanságot, ha folyamatosan nyitják, csukják a zajos ajtókat.

Az Esztrádterem elvileg ideális lehetne, mivel előadóművészetekhez van tervezve, de ahhoz a szereplőknek a színpadon kéne állni, nem a színpad előtt a sötétben, ahol az akusztika már nem segíti a versenyzőt. A hosszú teremben elveszik a hang… vagy visszaverődik a faltól, szép elnyújtott visszhanggal tarkítva az előadó mondókáját. Talán segítene a gondon az, ha 90 fokkal elfordítanák a képzeletbeli “padlópódiumot”, és a szereplők az ablakkal szemben mondanák a verseket. Látni is jobban lehetne őket, az ablak előtti fényterelő pedig szétszórhatná a hangot és akkor nem lenne az előadás visszhangos.

A Bábterem egy külön fejezet. Kicsi, zajos és levegőtlen. Ráadásul itt a felnőtteket versenyeztetik, nekik pedig megengedett, hogy ott mondják a verset, szöveget ahol nekik az a legjobban megfelel. Van aki felmegy a színpadra, van aki lent marad. A zsűri a sarokba szorulva próbálja figyelni a versenyzőt… Kevesebben férnének be, de talán jobb lenne a zsűrinek is a színpaddal szemben helyet csinálni és mindenkit felparancsolni a színpadra, hogy ne legyen keveredés. A levegőtlenséget sajnos itt megoldani nem lehet, az ajtó gyakorlatilag a bárba nyílik, ott meg mindig nagy a nyüzsgés.

A Tompika színháztermében a fények és a hangosítás megléte vagy hiánya az állandó gond. Az énekelt versek kategóriájában a megrendelt hangosító cég a nézőtérről állítgatja a hangosítást, hogy a produkciók a lehető legjobban szóljanak. Persze kivételek mindig vannak, de a zenészek együttműködőek és a végeredmény a zsűri aktív hozzáállásának köszönhetően elfogadható.

Rosszabb a helyzet a lírai színpadoknál, ahol a hangosítást már a művelődési ház biztosítja. Nos, meg kell mondani, a kevesebb (vagy a semmi), néha sokkal több. Mivel a szereplőknek, rendezőknek nincs gyakorlati lehetősége beleszólni a hangosítás technikai paramétereibe, az egész jobban emlékeztet a káoszra, mint egy színházra. A bejátszások 10x hangosabbak a színpadról hallható szövegeknél, a színpadi hangosítás meg inkább a vicc kategóriába tartozik a “hol szól, hol nem” elrendezésnek köszönhetően.  Magyarul: a színpad két körülhatárolható részéről hallani valamit, a többiről nem. Ilyen esetben a hangosítás teljes kiiktatása lenne csak a megoldás. A bejátszásokat elvileg meg lehetne oldani, de nagyobb odafigyelést igényelne a kellő hangerő megválasztása. Hangszerek használata esetén nem ártana tudatosítani a rendezőknek, hogy ha a hangszert felerősítik, de a beszédet nem, akkor a beszédből a zsűri sem fog hallani semmit…

Ez lehet jó is, esetünkben nem volt jó…

 

A Tompika gálája és megnyitója mindig a színházteremben zajlik, ilyenkor itt a világítással van a legnagyobb gond, mert a műsorvezetőt kiszorítják a színpad jobb szélére, ahol a féloldalas megvilágítás miatt nagyon fura képet mutat, bárki áll a mikrofon mögött. Elég lenne egy-két méterrel odébb tenni azt a mikrofonállványt…

 

Szumma szummárum, a Tompikára ráférne egy kis reorganizáció. Kezdhetnénk mondjuk azzal, hogy minden terembe CSAK EGY ajtón keresztül lehessen bemenni. Ez nem okozhat gondot, hisz a belső lépcsőházból elérhető a Gömbterem és az Esztrádterem is. A Bábtermet el kell felejteni. Végleg. A bárból és az utcáról beszűrődő zaj és a levegőtlenség túlságosan lerontja az összhatást. Az Esztrádterem melletti Bár(?) a hangszigetelt ajtajaival talán jobban megfelelne a célnak. Az esztrádterembe vezető ajtókat lezárva zavartalan lehetne az előadás itt is, ott is. 

 

 

Hozzászólások

hozzászólás