A kulturális támogatások elosztásáról

Vitaindító javaslat a kultúrát támogató rendszer megváltoztatására

Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, Nevenincsen innen volt, az egyszeri királynak csak egyetlenegy foga volt, az is beletörött a beletlen kenyere keletlen hajába.

– Hej, mákos teringette, mézes borongatta! – ütött az asztalra az egyszeri király -, micsoda király vagyok én, hogy még béle sincs a kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktõl egy kalácscipót! Béle foszlós legyen, haja, mint a selyem!

Gyémántos főudvarmester oldalba könyökölte a rubintos főkamarást, rubintos főkamarás az aranyos főajtónállót, aranyos főajtónálló az ezüstös főszakácsot, az ezüstös főszakács a vászonkötős kis kuktát, vászonkötős kis kukta a tenyerébe szedte a lábát. Gyíknak ment el, csigabigának jött vissza.

– Van már kisszék, csak lába kék, uram király, tisztel a pék. Vékával méri becsületed, mogyoróhéjjal a hiteledet. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik szomszéd ajtaját is mind telekrétázta vele.

– Hej, kécskei kecske, csókai csóka – fohászkodta el magát az egyszeri király. – Micsoda király vagyok én, hogy még a pék se ad hitelbe! Hamar vigyetek neki egy erszény aranyat a ládafiából! Száz aranypengőt, ragyogót, csengõt!

Főudvarmester oldalba könyökölte a főkamarást, főkamarás a főajtónállót, főajtónálló a főkincstárost, főkincstáros elment, mint a sólyommadár, visszajött, mint az ólommadár.

– A fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye: csak azzal van tele.

 

A tanmese után

Szlovákiában a kisebbségeknek szánt támogatásoknak nincs stabil költségvetési tételük az éves költségvetésben. Minden évben ad hoc alapon, a politikai alkuk kimenetelétől függően változik az erre a célra elkülönített összeg. A jelenlegi rendszer úgy van kialakítva, hogy támogatásért folyamodhat gyakorlatilag bárki, aki olyan projektet tesz le az asztalra ahol a kultúra vagy a kisebbség szó szerepel. Ez a rendszer elvileg lehetővé teszi a lehető legszélesebb támogatási minta kialakítását, de koordináció nélkül, a tapasztalatok szerint, csak azt eredményezi, hogy elaprózódik a támogatás, és a komoly,  forrásigényes projektek egyre kevesebb pénzhez jutnak. A kulturális támogatások hatékony elosztásához ki kéne dolgozni egy támogatási rendszert, ahol a közösség határozná meg, mi is az a kultúra, amit támogatni kell.

Nem egyszerű feladat, mert a helyi rendezvényektől a járási akciókon keresztül egészen a nagy bázisú országos rendezvényekig mindent kategorizálni és értékelni kellene. Ugyanígy van a nyomtatott sajtónál és a könyvkiadásnál is, ahol a tudományos művektől az elsőkötetes írópalánta művéig bármi előfordul. Az intézményrendszerünkben, a sajtónkban és az interneten is vannak lokális vagy csoportérdekeket képviselő, propagáló szervezetek, újságok, weboldalak és vannak olyanok amik országos hatáskörűek. Természetesen nem lehet egy kalap alá venni az időszakos aktualizálású és a napi frissítésű oldalakat, és külön szempontnak kéne lennie a saját tartalom mennyiségének, minőségének és munkaigényességének is.  Meghatározni azt, hogy mire is van szükségünk a legégetőbb feladat.

kulturális

1.1 Mindennapok kultúrája

Az élő kultúra kategóriában idén majdnem ezer pályázatot támogat a kormányhivatal. A projektek elég nagy részének már a nevében is ott szerepel a fesztivál szó. Azért szaporodtak el a fesztiválok, mert a megváltozott feltételrendszer miatt sok falunapot egyszerűen átkereszteltek valamilyen fesztiválra. A borfesztiváltól a kolbászig és rétesig minden megtalálható a kínálatban. Az ilyen kis párszáz eurós támogatású rendezvények a lehető legegyszerűbb szervezési, pályázati stratégiát követve kapnak támogatást.

Meghívnak egy éneklő- vagy tánccsoportot és kész az folklórindoklás, amivel meg lehet oldani az egész falunap hangosítását, és az esti világítást. A nagy, sok csoportot és több száz szereplőt megmozgató események ezekhez a mini fesztiválokhoz képest ugyan nagyobb támogatást kapnak, de korántsem annyiszor többet, ahányszor nagyobb a jelentőségük. A nyártól érvényben levő közbeszerzési törvény kötelező alkalmazása miatt a nagy költségvetési tételekkel operáló fesztiválok a jövőben még nehezebb helyzetbe kerülnek, mivel megnő az adminisztráció.

Jelenleg ez a törvény nem megkerülhető, mivel a pályázati támogatást a Kormányhivatal, mint állami szerv folyósítja. A jelenlegi rendszerben a fesztivál- és falunap szervezők úgy gondolják a kultúra nem ismer határokat ezért gyakran a külföldi meghívottakat is a mi kultúránk ápolására szolgáló pályázati pénzből fizetik. Ráadásul teszik ezt úgy, hogy a pályázatban még meg is nevezik az előadókat, akikkel szerződést kötnek. De miért fizessük mi mindannyian a 100 tagú cigányzenekart vagy a Megasztáros, X faktoros karaokékat? Ezeknek a produkcióknak a kommersz szférában lenne a helyük, hisz azért építik be a szervezők ezeket az előadókat a műsorokba, hogy így növeljék a nézőszámot.

Külön aktualitása van a fesztiválok szervezésénél a közbeszerzési törvény alkalmazásával előállt helyzetnek. Mivel a rendezők nagyobb, ráadásul számlázott összegeket költenek a résztvevők honorálására, érvényes rájuk a közbeszerzési törvény annak minden értelmetlenségével együtt.  Ha a rendszerben megfordíthatnánk a sorrendet és a tánccsoportok, énekkarok, zenekarok külön-külön pályáznának a fesztiválokon való részvételre, nem kerülnének bele a fesztiválszervezők a közbeszerzés útvesztőjébe, ráadásul így akár két vagy több forrás is támogathatna egy résztvevőt.

Sok esetben a városok, községek arra kérnek kulturális támogatást, hogy az Ifjú Szivek, a Jókai Színház vagy a Thália előadásait megvásárolhassák. Az ilyen támogatás sajnos automatikusan a nézőszámot csökkenti, mivel a szervezőnek nem érdeke úgy propagálni az előadást, hogy növelje a nézőszámot és ezzel a jegyek eladásából származó bevételt, de mondjuk az ilyen előadásokat lehet aztán sikeresen felhasználni pártpropaganda céljára.  Ezzel párhuzamosan persze a színházak is külön pályáznak a tájolásra, vendégszereplésre, miközben ezek az intézmények elvileg költségvetésből élnek. Nem látok ésszerű okot arra, hogy egy gútai vagy szerdahelyi előadáson a jegyeket olcsóbban adják, mint Komáromban vagy Pozsonyban.

A diákok és nyugdíjasok kedvezményes színházlátogatása nem kulturális támogatás, hanem szociális kérdés, amit a rendezvényt szervező település vezetőinek kéne megoldani. Az, hogy a gömöri vagy bodrogközi régióban annyival kisebb az átlagkereset, hogy a 3 eurós színházjegyet is csak nehezen engedhetik meg sokan maguknak, nem kisebbségpolitikai kérdés, hanem az állami kultúrpolitikáé. A Kulturális minisztériumnak kéne ezeket az regionális különbségeket megfelelően kezelnie.

kulturális

1.2 Nyomtatott sajtó

Az idei évben kb. 30 magyar lap/projekt kap támogatást, van köztük olyan, amit a biztonság kedvéért krétapapírra nyomnak, hogy el lehessen költeni a kapott pénzt, van négy irodalmi lapunk, amikből nem fogy el több példány, mint 150-200. Van olyan lap, ami nem is jelenik meg addig, amíg a támogatás meg nem érkezik. Ez a kulturális támogatási rendszer deformálja a piacot és az értékrendet is, hiszen egy működő, reklámokat is közzétevő, eladásra szánt lap esetén feltételezhető lenne, hogy legalább a nyomdaköltséget elő tudja teremteni a kiadó. A pályázatokból kitűnik, hogy mi a nyomtatást támogatjuk, a pénz így majdnem teljes egészében a nyomdákba kerül, és a szerkesztők, újságírók húzzák a rövidebbet, mivel a kiadók így csak a minimális mértékben motiváltak az eladásból, reklámból származó bevételek növelésében. A tartalom előállítását kéne támogatni, mert a nyomdaköltség dotálása deformálja a piacot és nem a kultúrát teremtő embereket, hanem a nyomdaipart támogatja.

 

1.3 Könyvkiadás

A támogatási listán idén is kb. 140-150 könyv szerepel, ebből több mint 100 a magyar mű. Kérdéses, hogy mi lesz ezekkel a kiadványokkal, mennyit adnak el belőle a kiadók. Mivel elvileg a könyvkiadás üzleti tevékenység, ezért az lenne a tisztességes, ha a támogatást a kiadók a szerzői honoráriumra, szerkesztésre, tördelésre, adminisztrációra kapnák, és a támogatásból csak 100-200 példány kinyomtatását és az elektronikus verzió elkészítését dotálná az állam. Ha a kiadó úgy gondolja, hogy a könyvből több is eladható, az az ő üzlete. Raktárkészletek gyártására nem érdemes pénzt kidobni, akkor már jobban megéri a kiadónak bérbe adni a raktárát, mert az legalább valami hasznot hoz. A támogatási rendszerben több szlovák nyelvű kiadvány is szerepel, kérdéses, hogy ezek kiadását miért ebből a csomagból akarják a kiadók megoldani. 

kulturális

1.4 Elektronikus sajtó és multimédia

Az elektronikus sajtó területén voltak az elmúlt években a legzavarosabb pályázatok. Sok induló projekt esetében olyan tételeket hagyott jóvá a kormányhivatal, amiket ezek a honlapok nem teljesíthettek, már csak azért sem, mivel az év utolsó napjaiban jelentek csak meg az interneten, elenyésző tartalommal.  Javasolnám, hogy új, nulláról induló projektet ne támogasson az állam, mert nincs biztosíték sem a szakmaiságra, sem a folyamatos működésre. Idén, ha jól számolom, három iskolákkal foglalkozó projektet támogat az állam, amelyekből október közepén még csak egynek van halvány nyoma az interneten, miközben hasonló témájú, már működő honlap nem kapott támogatást.

Az, hogy a megvalósítást gátolja a késői kifizetés, nem tekinthető reális argumentációnak, mivel az élő kultúrában is késik a támogatás, mégis megrendezik a rendezvényeket az év folyamán. Ha elvárjuk, hogy egy fesztivált valaki a meghirdetett időben rendezzen meg, akkor azt is elvárhatjuk, hogy egy internetes oldal legkésőbb a projekt támogatásának bejelenésekor megjelenjen az interneten, mivel a pénzt rendszerint az egész éves működésre kérik. Ezeknél a projekteknél az elszámolás korrektsége is megkérdőjelezhető, hiszen a fel nem használt pénzt vissza kell juttatni a költségvetésbe, vagyis ez a visszautalt támogatás nem támogatja a kultúránkat. 

Egységes elbírálási koncepció kidolgozása szükséges a fenntartási költségek közötti abnormális különbségek kiiktatására. A honlapok fenntartásánál is a fenntartást és a tartalom előállítását kéne elsősorban támogatni, mivel a fenntartási költségek nem túl jelentősek az olyan volumenű honlapok esetében amiket a kormányhivatal támogat. Nem normális, hogy minden éven arra kérjen és kapjon valaki támogatást, hogy a honlap interaktivitását vagy funkcionalitását többezres tételekkel bővítse. A honlapok fejlesztése és bővítése legyen a fenntartó feladata, mivel a jobb funkcionalitás és aktualizálás elsősorban az ő érdeke. Támogassa a kormány az elvégzendő, vagy a mi esetünkben sajnos inkább úgy fogalmaznék, az elvégzett munkát.

Haraszti Gyula

 

 

 

Hozzászólások

hozzászólás