Prvious Page Next Page

Sakk


– Na? – kérdezte Buborék.
– Mi na? – kérdeztem vissza.
– Sikerült? – érdeklődött.
– Micsoda? Ahá! Nem. Vagyis igen. Szóval nem tudom...
– Miért, mi történt?
– Semmi.
– Hogyhogy semmi? Odaadtad?
– A gesztenyét igen.
– A verset miért nem? Nem merted, igaz? Féltél! Haha! Ismerd be, hogy féltél! – ugrándozott csúfolódva Buborék.
– Nem igaz! – paprikázódtam föl. – Nem is féltem!
– Hát akkor?!
– Nem volt alkalmas a helyzet, na! – mentegetőztem.
– Ó, ó, ó! Nem volt alkalmas a helyzet... – utánozott grimaszkodva.
– Mit tudsz te erről? Azt hiszed, olyan könnyű a lányokkal bánni?
– Nem hiszek semmit – komolyodott el Buborék. – Csak az az érzésem, túl sokat foglalkozol mostanában Anikóval. Velem elfelejtesz játszani – nézett rám szomorúan.
– Az élet nemcsak játékból áll – mondtam nagy bölcsen, ahogy a felnőttektől hallottam, s lassan elpárolgott a mérgem. Tényleg, mostanában gyakrabban jut eszembe Anikó, mint Buborék... Lelkiismeretfurdalást éreztem.
– Gyere, sakkozzunk! – próbáltam megengesztelni.
– Jó – egyezett bele rögtön. – Enyémek a fehér figurák.
Sakkoztunk. Buborék állt nyerésre, pedig igazán nem volt szándékomban kikapni, vagyis nem adtam neki előnyt, és nem is csaltam a javára. Csak annyi volt a baj, hogy megint a délelőtti dolgok jutottak eszembe. Tényleg, miért nem adtam oda Anikónak a verset? Fontos az a vers? Lehet, hogy nem is lényeges. Pedig odaadhattam volna, hiszen a gesztenyét eltette, és olyan kedves volt, sok mindenről beszélgettünk, egészen addig, míg be nem csengettek. Még egy kocka csokit is kaptam tőle.
– Ha nem vigyázol, elbúcsúzhatsz a királynődtől – figyelmeztetett Buborék.
Kivédtem, de továbbra is rosszul állt a szénám. De nem Anikónál, ezt érzem. Mégiscsak odaadom a verset, vagyis inkább bedobom a postaládájukba. Nem jó: hátha illetéktelen kezek bontják fel.
– És jól kinevetnek – kontrázott a gondolataimra Buborék.
– Honnan tudod, mire gondoltam?
– Az orrodra van írva!
A trükknek az orrommal nem dőltem be ismét.
– És különben is: matt! – rikkantott Buborék diadalmasan.– Kinek esze máshol jár, nagyon könnyen póruljár!
– Most te nyertél, de holnap úgy megverlek, táthatod a szádat!
– Nem a győzelem a fontos – jelentette ki a győztes fölényesen, és elégedetten rakta el a figurákat.

Page Top