Prvious Page Next Page

Miért nem sikerülnek a fényképek?


Születésnapomra fényképezőgépet kaptam.
– Nagy fiú vagy már – mondta Apa –, tudsz rá vigyázni. A filmet meg majd együtt előhívjuk.
Elkezdtem hát fényképezni, úgy, ahogy Apa elmagyarázta. Először minden apróságot lencsevégre kaptam: a szárítókötélre akasztott ruhákat, a csipegető-ugrándozó madarakat, a ház sarkát, a szomszédék kutyáját, még a postásbácsit is.
– Nem lesz ez így jó – figyelmeztetett Buborék. – Összevissza kattogtatsz! Inkább fényképezz le engem.
– Hát jó. Légy szíves, gyere, állj a virágváza mellé.
A manóval madarat lehetett volna fogatni örömében.
– Fénykép készül rólam! Még sose fényképeztek le, most pedig én leszek a világszenzáció! Rajta leszek a képen!
Izgatottan állt a virágváza mellé, és lelkesen vigyorgott. Ha hatvannégy foga lett volna, mind a hatvannégy kilátszott volna. Katt! Egy felvétel kész. Katt! Megvan a második.
– Most a mackóval fényképezlek e – rendelkeztem.
Katt! Újabb kép.
– Olyat nem tudsz csinálni, amelyiken mind a ketten rajta lennénk? – érdeklődött Buborék.
– Megpróbálhatjuk – feleltem szerényen, és beállítottam a gépet. Az önkioldó berregett, közben odaszaladtam Buborék mellé, vigyorogtunk, és Katt! ez a felvétel is elkészült. Végére is értem a filmtekercsnek.
Másnap Apával előhívtuk a filmet. Nagyon izgultam, gondolhatjátok, hiszen ki kell derülnie, hogy Buborék itt tartózkodik a lakásban, és akkor jön a magyarázkodás... De erre nem került sor. A képek gyönyörűen sikerültek. Rajtuk volt a virágváza, a mackó, végül én, ahogy vigyorgok. Csak Buborék nem volt sehol. Egyetlen felvételen sem látszott. Vajon mi lehet ennek az oka? Hiába törtük a fejünket, nem tudtunk rájönni.
– Úgy látszik, a zöld manókat nem lehet lefényképezni! – szomorkodott.
Látszott rajta, hogy nagyon búsul, egész nap szavát se lehetett venni.
– Ne lógasd az orrod, Buborék, majd lefestelek! – vigasztaltam.
– Ojjé! Még sohasem festettek le! – rikkantotta, és segített festéket keresni.
Megpróbáltam lerajzolni, de folyton izgett-mozgott.
– Ülj nyugodtan, mert így nem tudlak lefesteni!
Rajzoltam, festettem, az orrom is csupa zöld lett, de a kép bizony egy cseppet sem hasonlított Buborékra. Újrakezdtem. Most Buborék is segített, s végül tarkabarka manó lett belőle. Úgy kellett lecsutakolni. Mosakodás után megvigasztaltuk egymást, miszerint a világhírnek nem feltétlenül feltétele, hogy meg legyen örökítve az ember.

Page Top